Ahogy a régiek mondták május utolsó vasárnapja, minden hősök vasárnapja.

A nép emlékezete olyan felbecsülhetetlen kincs, amivel csak azok rendelkezhetnek, akiknek van mit megosztani az utókor számára. Bármit mondhat a világ, mi akkor is tudjuk mi az igaz, mi a hamisított bálvány, mi a szent és mi a profán, csak merjünk mesélni minden szégyenérzet nélkül – hangsúlyozta beszédében Viski-Latorné Dögei Edit a Kossuth téri ünnepi emlékezés során.

Azért emeltették a hősi emlékműveket a Kárpát medence különböző  tájain, mert a gyászt a fájdalmat nyilvánosan meg kell osztani egymással. A névtelen hősök és a köbe vésett hősök nevei kötelező erővel vonzzák magukkal a gyász megélését és az elhunytak tiszteletét.

A Kossuth téri I. világháborús Hősök szobrát 1927-ben állíttatták Törökszentmiklóson.  A korabeli sajtó szerint erő, fájdalom, emberség és állhatatosság kifejezése sugárzik a szoborból. A több mint 900 hősi név nem fért a talapzatra, ezért a Városháza aulájában a bejárat két oldalán lévő emlékfal őrzi felmenőink nevét.  Május 26-án Galsi Zoltán helytörténet kutató megemlékezésében került sor ezen emléktáblák koszorúzására.

A Református temetőben lévő II. világháborús Hősök Emlékművénél szintén elhelyeztük a kegyelet és az emlékezés virágait.

Aki a magyar haza védelmére kelt,  tettével kiérdemli a tiszteletteljes megemlékezést ezen a napon, és azok is akik a vérüket ontották, életüket adták vagy áldozták Magyarországért.

„Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak. 

És áldó imádság mellett mondják el szent neveinket.”